A TISZTESSÉG BALLADÁJA

Ha csinos is, sőt, ha szép is,
ha nincs néhány suttogó,
hogy még ilyen, kicsit olyan,
de azért formálható,
bármit tud a szerelemről,
ha nem akad pártfogó,
ha önmagát kínálgatja,
nem lehet más, csak - lotyó!

Míg kopik a vén utcákon,
csupán álma ragyogó.
Egyre többször kérdezi majd,
a szerelem mire jó,
amit csinált másnál más . . . Az
másnak miért mondható?! . . .
Végül azt is elhiszi, hogy
úgy született, - mint lotyó!

Hogy ez így van, sajnálatos,
de mégsem sajnálható.
A kurvaság az kurvaság!
Ám ha másról volna szó,
az igazság, a tisztesség
el nem mismásolható!
Nemdebár itt semmi kétség?!
Hiszen - oly nyilvánvaló! . . .

Ajánlás

És ha ebben kételkedne
bármiféle alkotó,
bármiféle igazságot,
tisztességet kutató,
azt, hercegem, győzzed meg te,
miért oly nyilvánvaló,
hogy az igazság, tisztesség
el nem mismásolható!