Fohász haragért



1.

Uram, adj legalább haragot,
akiknek már reményük sincsen,
hogy a harag élni segítsen,
ha életkedvük is elkopott!

Jusson eszükbe haragjukban,
hogy egykor embernek születtek,
hogy annál ma sem kevesebbek,
hogy ami van, félig ha úgy van!

Fél hazugság, féligazságok!
Ők hallják a keveset soknak,
és mindig mások gazdagodnak.
Nekik hitük is elszivárog.

Uram, adj nekik haragot,
mert csontig üres tenyerükben
csak könnyeket látsz, Uramisten.
Nyisd ki hát mennyei ablakod!

Ha számukra már harag sincsen,
haragudj értük Uramisten!

2.

A költőnek is adj haragot!
Taníts meg engem káromkodni,
ezt a kurva életet szídni,
vagy legalább köpni egy nagyot!

Uram, halálig adj haragot,
Téged, magam meg ne tagadjam!
Bár nyakig ülök még a… bajban,
higgyem, hogy eljön a te napod!

És mindazoknak adj haragot,
kiknek csontüres tenyerében
már könnyet sem látsz, Uramisten!
Nyiss ajtót is, ne csak ablakot,

ha számunkra már harag sincsen,
legalább te haragudj itten
értük! Értem is, Uramisten!