Levél Tháliától


 

Halandó!

 

Te most azt hiszed, helyes az, hogy még mindig drámákat írsz, és azt szeretnéd, ha legalább olvasnák más halandók is. Ez baj. Továbbá úgy teszel, mintha hozzám fordulnál egy kis segítségért, figyelemért, mert abban reménykedsz, hogy előbb-utóbb kapsz valami segítséget, valami kis figyelmet, azoktól a halandóktól, akik láthatóan, vagy látszólag az én szolgálatomban állnak. Ez is baj. És továbbá úgy teszel, mintha bíznál abban, hogy a fent említettek nem fognak többé összevissza nyilatkozni, azt állítván, hogy csak mendemondák a fiókba szorult kéziratok. Ez is baj. És még továbbá úgy teszel, mintha hinnél abban, hogy én megkérhetem az összevissza és szanaszét nyilatkozókat, hogy ezt ne tegyék. Ez még nagyobb baj.

Hát az istenek szerelmére! Minek alakoskodsz itt annyit, halandó?! Te nagyon jól tudod, hogy én csak egy szegény múzsa vagyok. Egy, a kilenc közül. Testvérem, a tragédia istennője Melphomené mostanában rémülten vigyorog, vagy kínjában röhécsel, miközben hiába keresi a katarzist, és állandóan azt motyogja, hogy ez kész katasztrófa. Én pedig a vígjáték múzsája, a köztudatban a Színház istennője, nagyon - nagyon szomorú vagyok. Hiszen Zeus halála óta annyi, de annyi Isten halt meg körülöttem. Ettől a mostani istentől pedig, ettől a vagyon és a pénz istenétől, ettől a Mammontól, én is félek. Annak idején Uranosnak, amikor túlságosan fejébe szállt a hatalom, a saját fia, Kronos vágta le azt, amit nemcsak a hímnemű istenek, hanem a hímnemű halandók is a legfontosabbnak tartanak. De hol van az az Isten, aki ennek a Mammonnak le tudná vágni?! Vagy legalább megkísérelné?!

Mi, a kilenc múzsa, már arra is gondoltunk, hogy megpróbáljuk elcsábítani, és amikor elalszik, majd mi vágjuk le neki. Csakhogy ő nem alszik el. Legfeljebb szunyókál. És mielőtt komolyan veszélybe kerülne, mindig felébred. Így aztán tökéletesen hiábavaló vele lefeküdni. Különben is nem tudom, hogy ennek a Mammonnak szüksége volt-e vagy szüksége lesz-e valaha a múzsákra? Anélkül, hogy prostituálná őket. Ez azt hiszi, hogy nélkületek, halandók nélkül is - csak a vagyonnal, a pénzzel - uralkodhat a földön. Ez nem képes felfogni, hogy a régi Istenek éppen azért teremtettek meg titeket, halandókat, mert nélkületek ők sem voltak képesek létezni. Nem voltak, nem voltunk képesek. De ez?! Ennek a valóságos természete éppen most mutatkozik meg a világban. Különösen a ti tájaitokon.

Akkor inkább Uranos, vagy Kronos. Hogy Zeust már ne is említsem. Zeus ehhez képest már annyira - emberi volt. Ő bizony nem bánta, sőt örült, ha mi, a múzsák veletek szórakozunk, ha segítünk nektek megteremteni a harmóniát.

Jó, jó, tudom én, hogy a harmónia és a diszharmónia feltételezik egymást. És ott vannak a konfliktusok is. De attól félek, hogy ez a Mammon, a Khaost akarja feltámasztani. Vagy az is lehet, hogy már fel is támasztotta. Akárhogy is van, neked halandó, meg kellene fogadnod, a te Istened fiának tanácsát, hogy legalább szerezz magadnak barátokat, a hamis mammonból, ha már Mammonnak szolgálni nem akartál. Különben is képtelen voltál rá. Viszont így nagyon egyedül vagy. Átkozottul egyedül. Ez a legnagyobb baj. Amihez, végső soron semmi, de semmi közöm.

Mindezek után, csak részvétellel lehet irántad a vígjáték múzsája, a köztudat szerint, a Színház istennője:

 

Thália