FÉLIG ESZMECSERE

Mivel munka a gondolkodás is,
de van úgy, talán a legnehezebb.
Te is tudod, ha végig gondolod,
látható egyre bővül a terep.

Míg gondolkodol, munkát is végzet.
Gyakran kéznek, lábnak munkát is ad.
Nem is gondolsz rá véletlenül se,
hogy mit jelent pár hasznos gondolat.

Bármilyen korban, időben jársz is,
ha gondolkozol nem vagy munkátalan.
Mert így dolgozol, az is megesik,
a munkádnak másnál több haszna van.

Ha nem valamire gondolsz többet,
legalább annyit a – valamiről,
bármilyen korban, időben jársz is,
nem vegetálsz, unalom se gyötör.

Rendben! Tudom, mind ezt te is tudod.
Hát minek gyötörsz akkor engemet?!
Mi az, hogy vicc volt! Amit gondolok,
bár nem vicc. Túl nagy sértésnek se vedd!

2018. november 1.


KÉT MAGÁNY

Egy magány,
meg még egy,
nem biztos,
hogy két magány.
Mert, ha már együvé
lesznek, akkor két vagány.
Meg, ha már
öregen
úgy még pláne igazán
két vagány.
Így van ám.
Egész biztos. Nem – talán!
Szerelem,
öregen?
Se nem későn, sem korán.
Pontosan
így levén.
Másként nem is mondanám.
Ismétlem,
szerelem!
Égi létra hány fokán?!
Mindig csak
fölfelé
kapaszkodik két vagány.
Van magány?
Nincs magány.
Amíg van még két vagány.
Mi nem volt,
valós lőn,
egy hosszú élet során.
Gyönyörű
meseként
van, az ember azt kíván.
Bizony ám!
Hogy az ember azt kíván.

2018. november 1.


NÉHÁNY FÖLDI KÉRDÉS

Volt e kor,
volt e olyan generáció,
amikor
minden emberi értelemnek
az idő,
az évszakok változásai,
mit hoztak,
az volt legjobb elfogadható?!

Volt e kor,
hogy jóslatok mérges kígyói,
valahol
még sziszegve fel nem meredtek,
hogy a Föld,
a jövő torz karmai közül
seholba
fog majd hamarost beszívódni?!

Volt e már
valahol,
amikor
besokalt
az a kor?
Ugye nem?
Te hiszed?
Ha te sem,
akkor én
hihetem,
Ugye nem?

Bolondját
ne járja
velem itt,
se veled
senki sem!
Ugye nem?
Ugye nem?!
Mocsár, vagy
sivatag!...
A bolygó
bűzlik, vagy
kőcsontig
meztelen?
Aki ma
lent levő,
aki ma
pénztelen,
hogy lehet
hazában,
hazátlan
idegen?
Emberként
semmi sem?
Hogy lehet
egyre több,
rőzsetűz
szerelem.
Megégett
sebek, vagy
a közöny
hegei
gyermeki
szíveken?
A nincsben
hol a van,
kinek a
zsebiben?
Törpül e
még tovább,
a remény,
szeretet?
Ugye nem?
Ugye nem?!
Ugye nem?!

Ne törjön
meg a fény
megvakult
szemeken!
A halál
ne járja
táncát itt,
esztelen!
Ne járja
legalább
esztelen?...
Ugye nem?
Ugye nem?!
Ugye nem?!
Ugye nem?!

Lehet e,
ha nem volt még generáció,
amikor
minden emberi értelemhez
az idő,
az évszakok változásai
talán majd
velük lesz
megvalósítható?...

Lehet e,
hogy a Föld a bolygó az legyen
amire
Isten is rábólinthat végre,
ahogyan
képzelte teremtő kedvében?
Isteni időben? Igen?

Kérdezem.
Megint csak
kérdezem.

Most velem,
most veled,
majd velük,
kik ma vagyunk, bennük is leszünk,
ha még hiszünk, ha még hihetünk!
Hogy ők is mondják, igen! Igen!
Ha milliók, ha ezer milliók,
az angyalokkal mondják, igen?
Majd akkor,
majd az lesz
az a kor,
amikor
az Isten is rábólint, - igen.
Igen.
Igen.

2017. május 31.


KETTŐSÉG EGYÜVÉ

Egy nagyobb hangya alkonysugárból
vitt egy darabot.
Már nem váltott a napi iramra,
épp csak ballagott.

Akkor a hangyát figyeltem. Később
a sok csillagot.
Fáradt voltam. De a nyári éj még
tovább játszhatott.

Változásokkal, a csillagfénnyel
időtlen időn,
ahonnét Isten körül figyelni,
sétálni kijön.

A parányi Földön parányok között
tücsök hegedül.
Balaton körül, ha fárad Isten,
egy hegyre leül.

Jézus isten hajdan békességet
köszönt a Földnek.
Vágyó sóhajtással bólintanak rá
az éji csöndek.

Öreg esténként, csillagok alatt
talán hihető,
ha találkozik egymással minden
még reménykedő.

Eddig soha nemvolt igaz békesség
tűnik valónak.
Végtelen fényben körbe gyülekezvén
kik ott találkoznak.
Parányság, nagyság összefénylenek.
Együvé ragyognak.

Együvé ragyognak,
az igaz békességű boldogoknak.

2017. július 24.


NEM VERS

Ezt csak magamnak írtam én.
Nincs benne semmi költemény.
Ne adj Isten, hogy vers legyen!
Azaztán nem! Sehogy! Ma nem!

Semeddig semmi verseket!...
Elégből is már sok lehet!
Ha játék, még talán igen!...
De vers? Na nem! Egy frászt nekem!

Játszásiból ezt így tevém.
A vers legyen púp egy tevén!

2017. július 12.